Újság >> Gyerekszáj

Az utolsó vágta 1. rész Megosztás: f i

Az utolsó vágta 1. rész

                                            Az utolsó vágta                      1.rész

A Vad-Nyugaton járunk. A füves vidéket egy kicsi tó díszíti, ami előtt egy magasba nyúló, kecses törzsű fa áll, hatalmas, halványzöld lombkoronával. A nemesen álló fa előtt egy gyönyörű, színpompás vadló ménes legelészik. A legelő fölé magasodó domb tetején áll egy gyönyörű pej mén, melynek a sörénye és a farka csillogó fekete. Büszkén kémleli a ménest, közben nagy ritkán felágaskodik, és egy nagyot nyerít. A békésen legelésző csapat szélén több őrló is áll. Ha veszély jön, ők figyelmeztetik a ménest.
A tűző napon azonban a csapat hamar megszomjazott, és melegük is lett. Abbahagyták a legelést, és a tó irányába bámultak, elindulni viszont nem mertek. Nyerítettek a víz felé, és közben dobogtak, ágaskodtak, rúgkapáltak, de nem közelítették meg. A mén szépen lesétált a dombtetőről, aztán a ménes felé ügetett. Amint a közelébe ért, a lovak utat hagytak neki, hogy át tudjon menni a közepén. A csődör átügetett, és a ménes elé állt. Hőkölt egyet, és a levegőbe szagolt. Idegen szag kavargott a tiszta szélben, ami egy ragadozótól származhatott, mivel a mén idegesen nyerített egyet, és a magasba ágaskodott. Ennek ellenére semmi nem volt sehol, így hát lassú sétával elindult a tó felé. Óvatos léptekkel közelítette meg a vizet, kissé lehajtott fejjel. A tó előtt megállt, és körülnézett. Nem látott semmit, így hát a nyakát a víz fölé hajtotta. Nem történt semmi. Kicsit várt, aztán még lejjebb hajtotta a fejét, közben a ménes fagyott tekintettel figyelte az eseményeket. A mén dobbantott egyet, aztán inni kezdett, ennek ellenére a síkságon semmi ragadozó nem volt látható. A ménes többi tagja is elindult, majd mind inni kezdett. Ekkor ugatás, és gyors patadobogás hallatszott a távolból, amire minden vadló felkapta a fejét. Felágaskodtak, és nyerítettek, a mén pedig idegesen toporzékolt. Egy hófehér kanca izgatottan a vízbe ügetett, és ott ijedten nyerített néhányat. A síkság végtelenjében ekkor egy nagy lovas csapat tűnt föl, előttük kutyák rohantak. Nem itteni emberek lehettek, mivel sem a kutyáik, sem a lovaik nem vadnyugati származásúak voltak. Az ebek különös, foltosak voltak, kettő csak vörös-fehér (bicolor), a maradék három vörös-fehér-fekete (tricolor). Kicsik voltak, könnyű testfelépítésűek, zömök testűek, hosszú, lógó fülűek, gyors mozgásúak. A lovaknak egyszerű, könnyű szerszámaik voltak, engedelmesek, jól tanítottak, szép, kecses külsejűek voltak. Egyszerű szürkés bőrnyereg, kantár, és takaró volt rajtuk, színük sokféle volt: egy fakó, két sárga, egy fekete, egy pej. Bár nem vágtattak túl gyorsan, mégis fáradtnak tűntek. Az embereknek könnyű öltözetük volt, fejükön egy-egy egyszerű sisakot viseltek, lábukon fekete lovaglócsizmát hordtak. A kutyák pedig gyorsan közeledtek, a vadlovak viszont nem mentek bele a vízbe, inkább kint maradtak, mivel öt "kicsi" kutyával még meg tudnak küzdeni, a lovasok elől pedig elfutnak. A vízben álló kanca horkantott egyet a kutyák felé, amik a tó elé érve megtorpantak, és csak ugattak a vízben álló lóra. Az egyik eb azonban elhatározta, hogy ma ő lesz a legjobb vadászkutya, ezért a vízbe vetette magát, és a kanca felé úszott. A hófehér vadló ágaskodni kezdett, a kutya pedig csak előtte ugatott. Ekkor a többi kutya is a vízbe ugrott, és ők is ugatni kezdték a kancát. Ekkorra odaértek a lovasok is, lasszót dobtak a kanca nyakára, a húzni kezdték a part fele, közben a két sárga lovon ülő lovas a ménes felé közeledett. A vadlovak nyeríteni kezdtek, aztán horkantottak az idegen lovak és emberek felé. Ekkor még vagy négy ló esett a lasszó áldozatául, és a sárga lovon ülő lovasok húzni kezdték őket a túlsó partra. Mivel a fakó lovas a hófehér kancát húzta, nem bírt menni, de a fekete és a pej lovon ülő lovas átúsztatta a lovaikat a túlsó partra, és még négy lovat befogtak, azzal a többiekhez kezdték húzni őket. A vadlovak megpróbáltak küzdeni, de a lovasok erősebbek voltak. Amint már együtt volt a nyolc befogott ló, és a fehér kanca is a parton volt, elkezdték vezetni őket a síkságon, persze a vadlovak ellenkezése hiábavaló volt.
Órák teltek el a tűző napon, amikor végre a határban egy nagy lószállító autó volt látható. A vadlovak szomjasan néztek a végeláthatatlan pusztán álló kocsi felé, úgy gondolták víz van benne. Gyorsítottak, hogy hamarabb odaérjenek, és gyorsabban is közeledtek a kék színű jármű felé. Hamarabb is értek oda, majd a lovasok bevezették a lovakat a kocsiba, ahol ugyan volt víz is, meg zab is, de sajnos az idegen lovak is bementek. Leszerszámozták őket, majd bevezették egytől-egyig mindet, aztán rájuk zárták a kocsi hátulját.  Az ijedt vadlovak toporzékoltak, hőköltek, de hasztalan. Nem engedték ki őket a lovasok, sőt inkább elindították az autót, ami nagy hanggal, rázkódással elindult. A vadlovak ijedten nyerítettek,nem nyugodtak le, az idegen lovak pedig csak nyugodtan kortyolták a hűs vizet.

Két nap telt el, mióta a vadlovak fogul estek. Már egy mezőn ment a lószállító autó, távol a Vad-Nyugattól. A vadlovak még mindig nyugtalanok voltak, csak a fehér nem. Bár még mindig félt, de már nem nyugtalankodott, hiszen tudta, hogy semmi haszna. Rajta kívül még egy fényes fekete mén, két pej mén, egy sárga mén, két szürke kanca, és két deres mén volt az autóban. Ők nyugtalanul az ajtó előtt toporzékoltak, és ijedtek voltak. Ekkor a kocsi megállt, és egy kis idő múlva nyílt az ajtó, de a foltos kutyák elállták az utat, így senki nem ment sehová. A lovasok kivezették a saját lovaikat, majd a karámba vitték őket, ott pedig mindet elengedték. Aztán az egyik lovas kantárt tett a két pej mén nyakába, és ők egy másik helyre mentek. Ekkor két másik lovas a két szürke kancát, és a sárga mént vitte, őket is utána a pej lovak után. Majd a másik két lovas a két deres csődört, és a fekete csődört vitte a többi után. Aztán az egyik lovas még vissza ment a fehér kancáért, és vezetni kezdte. A  vadlónak sajnos engedelmeskednie kellett. Útközben a többi lovas a másik mellé ment, majd az egyik azt kérdezte tőle:
- Vajon fizetnek ezekért eleget?
- Persze! Igazi musztángok! Aki nem ad értük eleget, annak elment az esze! Sőt, még aki nem is veszi meg őket! - válaszolta az a lovas, aki a fehér kancát vezette.
- Tudod, hogy az a verseny nagy veszteség volt... simán kaphattunk volna elég pénzt a farm felújítására.
- Persze, de ezekből simán összejön a pénz! Ezeknek a lovaknak az eladása sokat fog majd jelenteni. - vigyorgott az előbbi válaszadó.
A kanca megdöbbent, de beértek egy különös, nagy kerítéssel elkerített, fű nélküli, kisebb karámba, ahova bezárták őket. Vajon most mi fog következni? Vajon fáj az eladás? És vajon az milyen?


Köszönöm, hogy megnézted! KOMMENTELJ ÉS SZAVAZZ! <3 Építő kritikákat is várok. A következő részek majd a fehér ló szemszögéből lesznek.


Szólj hozzá:

katinka. 2017. 11. 01. 19:48  
szuper és várom a következő részt

nontimonti 2017. 05. 19. 22:22  
szerinte,m jó, 5*, de mikor jön a kövi rész?

AAndi 2017. 02. 10. 16:34  
Nagyon tetszik !!!

Vikike555 2016. 11. 17. 13:57  
Nagyon JÓÓÓ Várom a kövi részét. Vagy ez csak 1 részes? Amúgy 5 *

Brytta 2016. 11. 10. 17:19  
 5* Nagyon jó lett ^^

Anime33 2016. 09. 16. 11:09  

Balázs™ 2016. 07. 28. 13:04  
ell.

NyuszkóDóri 2016. 07. 15. 11:28  
Nagyon jó lett4

nyuszimuszi123 2016. 05. 23. 15:49  
köszönöm

1. oldal Következő

 
  Nyuszitanya  · Copyright © 2011-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat