Újság >> „Nyuszim emlékére“

Anya? Hol vagy? Fázom...nagyon...1.rész Megosztás: f i

Anya? Hol vagy? Fázom...nagyon...1.rész

 Sötétség...Sötétség...csak ezt látok semmi mást. ÁÚ! megszúrt valami...Áhá! Egy szalma szál már megint a hátam közepébe állt! Kegyetlen, hogy ilyen hamar elvittek anyától és a testvéreimtől, ami igaz az igaz, jobb volt, hogy nem kellett látnom szegény öcsémet ott feküdni azon a borzalmas, hideg teraszon.És az a lepedő, amibe belecsavarták! Szegény lélek, csak tudnám mi értelme volt ennek?!
Úgy veszem észre, hogy megérkeztünk...De-e azé-ért ne-em ké-é-é-ne ú-úgy r-rá-rángatni-i a-azt a do-o-bozt!
~1 órával később~
Hahóó! Van itt valaki? Kérem, bárki! Akárki! Na megint itt hagytak...de jó...Akkor bizony kénytelen leszek én magam felfedezni, hogy hol a búbánatban vagyok. Na még egy kicsit...gyerünk...fugjdknbjbkh...Ááhhh, kint is vagyok! Fú, de büdös volt odabent. Akkor lássuk csak! Fű. Fű. Fű. És a változatosság kedvéért még egy kis fű. Hmmmm... Szép zöld kert, szép szürke ház és veranda, valami retinaégető sárga, habár nem hiszem, hogy az is az "új hely" része lenne. Na de megint elkalandoztam. A lényeg, annyira szép és óriási, gyönyörű és veszélyes ez a hely, azt hiszem...
  Minden össze-visza ugrál és mozog, még a fű is és az a, az a, fényesség is...Hirtelen olyan hideg lett és olyan, olyan fura érzésem is támadt.
- Héj! Hát te ki vagy? -szólalt meg egy idegen, bár erős hang, közvetlenül mögöttem. Őszintén szólva szerintem összepisiltem magam, annyira megijedtem tőle...ne hari...
-Ééén?? Háát...izé...
-Rendben. Szia "izé". Miért remegsz annyira? Itt nincs mitől tartanod! “Barátok „ közt vagy! -szinte már üvöltötte az utolsó mondatot, amivel még jobban rám hozta a frászt. Egyszerre tud settenkedni és, és üvölteni, ráadásul még udvarias is...már amennyire lehet, ezzel a hangszínnel-
-Én Rufusz Ráciusz Hongráciusz vagyok! -mondta úgy, mintha ez annyira nyilván való lenne-
-Gyere, elkísérlek a ketrecedbe...ööö vagyis helyedre. Tudnod kell, itt minden nyúl, verseny nyúl! -mondta ezt is, azzal a meggyőződéssel, ahogy az imént tette.
Hátra simította sűrű, fekete, tökéletes szőrét, azzal megfordult és elindult abba az irányba ahol az a nagy fényesség is tartózkodott. Én is úgy tettem, ahogy Ő, hátha itt ez a szokás, aztán megláttam.
-Nem hiszem el! -Kiáltottam hirtelen jó kedvemben. Két lábra álltam (próbáltam), úgy ahogy a mama tanította, és körbe pillantottam.
-Füles?! -nézett rám egy idegen, felénk fordulva és mintha rakétából lőtték volna ki, úgy rohant oda hozzánk, hozzám.
-I-igen. Én vagyok! (azt hiszem) -kiáltottam, persze az "azt hiszem-et" nem említve. Még a végén gyávának vagy furának tűnök
-Füles ne haragudj! -üvöltötte pedig már szinte a számba volt-
-Én vagyok az apád!
~Se kép, se hang. Túl sokat volt, ifjú barátunk a napon és túl sok stressz érte a kis nyuszit, egy nap leforgása alatt. Rosszul lett...~
~2017.06.29. "Anya? Hol vagy? Fázom...nagyon...1.rész"~








Szólj hozzá:

Vikike555 2017. 07. 01. 11:39  
Nagyon tetszett. Vicces is volt, és aranyos is. Folytasd!


 
  Nyuszitanya  · Copyright © 2011-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat