Újság >> Történetek / Sorozatok

Szerelembe esve ~ 12. rész 3/1| [VÉGE] Megosztás: f i

Szerelembe esve ~ 12. rész 3/1| [VÉGE]

Amikor leszálltam a vonatról egyből az állomásnál leültem egy padra, és halk zokogásba kezdtem. Az emberek megnéztek, de ez most nem különösebben érdekelt. Csak újra akartam kezdeni mindent, abban a szent pillanatban. Az elejétől... Megakadályozni, hogy beleszeressek abba a srácba, akiről úgy gondoltam, hogy ő számomra a tökéletes. Megakadályozni Chihiro érzéseit... Emikot is... Mindent. Új életet akartam kezdeni, mert minden nagyon csúnyán el lett rontva. A következő vonatra néztem, ami az állomásra érkezett, s egy fiatal lány szaladt le róla, majd a barátja karjaiba futott, hisz ő már ott várta.
- Nagyon rég láttalak! - Nézett a párja szemébe, majd megfogta a kezét. Nekem ennyi elég is volt ahhoz, hogy duzzogva, de mégis szomorúan elfussak. Nem tudom hova, csak el akartam rohanni messzire. Végül egy kis utcában kötöttem ki, ahol egy lépcsőre ültem. Felhúztam a térdem karjaimmal pedig átkulcsoltam. Eleredt az eső.
- Na szuper, most aztán tényleg jobb kedvem lett. - Motyogtam. Nem tudtam feldolgozni, amit Chihiro csinált. Nem értem, eddig titkolta volna? Azt se tudtam, hogy Takumi valójában ilyen flegma. De mégis szeretem. De miért? Tényleg, ha tisztában vagyok vele, hogy ilyen, miért szeretem?  Ez az a kérdés, amire soha nem fogok választ kapni.
Valaki megállt előttem.
- Nem arra van a pad, hogy arra üljünk? - szólt felém a számomra igen ismert hang. Felnéztem, és ott volt. Ahogy a szél fújta a fekete haját, és a maradék napfényben csillogott a szeme. Ez volt ő, Takumi Anami. Fájt ránézni.
- Mit csinálsz te itt? - Felálltam és leporoltam a ruhámat.
- Ezt kérdezhetném tőled is. - Hajamat hátrasöpörte, és édesen mosolygott. Teljesen elcsavarta az agyamat. De nem...
- Nem... - Hátrébb léptem, kezét pedig ellöktem.
- Na? Talán már ellen tudsz állni? - Közelebb jött. Milyen kegyetlen.
- Mások szeretetét kihasználni a legmocskosabb dolog az egész földön. - Fordítottam neki hátat, majd fejemet lehajtottam.
- Pedig igazán élvezetes, egyszer neked is ki kéne próbálnod.
- Undorodom tőled..
- Hazudsz. - Ismer. Tudja már csak a hangomból, hogy nem gondolom komolyan.
- Mit akarsz már?! - Ordítottam rá agresszívan, kicsit meg is szeppent.
- Miért kell szórakozni velem, ha tudod jól, hogy hogy érzek? Még csak nem is viszonzod, miért jó ez? Inkább hagyj békén, ha még annyi sincs benned, hogy rendesen megbeszéljük. - Felkaptam a táskám, majd gyors tempóval elindultam, hát... nem tudom hova, valahova.
- És te mit akarsz? - szólt vissza. El se hittem, hogy ezt komolyan kérdezi. Neki kéne végre döntéseket hozni, nem rám lökni az összes terhet. Sokáig csend volt, nem tudtam semmit mondani.
- Csak együtt tudjuk tartani az ernyőt... - Kezdtem végül bele.
- De csak egyedül tartom, és nagyon nehéz. Megpihenhetsz, és tarthajuk együtt, hogy a szeretet és az elfogadás legyen az ernyőnk... Vagy ázhatsz tovább a hidegben. - Tátott szájjal nézett rám, szerintem nem értette meg, hogy mit szeretnék ezzel.
- Tudod mit akarok? Visszakapni a régi Takumit, azt a Takumit, akibe beleszerettem. Nagyon hiányzik. - Közelebb léptem hozzá, és könnyes szemmel ránéztem. Végül zokogásban törtem ki, és a mellkasára dőltem. Tán hiba volt. Kicsit hagyta hogy sírjak rajta, közben a vállamat simogatta. De amikor elengedtem, nem az volt a reakciója, amire vártam. Az iskolai egyenruhámban maradtam, így a nyakkendőmnél fogva felemelt.
- Nagyon megható, tényleg, csak az a baj, hogy ez nálam nem működik. - Meglepett fejjel néztem rá, s egy könnycsepp megszökött a szememből.
- Miért engem akarsz? Számtalan lehetőséged lenne, számtalan fiúnál! Sőt, még Chihiro is ott van. Miért engem?! - Üvöltött. Fájdalmas mosolyra görbült a szám, de a zokogást nem hagytam abba.
- Mert téged szeretlek, ezt nem tudom megmagyarázni. Ez akaratom ellenére így van. - Sírva nevettem. Felhúzta a szemöldökét, majd a földre dobott.
- Ez idegesítő. - Majd elment. Ott bőgtem az utca közepén, mint valami kis óvodás.


Szólj hozzá:

Animegirl :3 ^-^" 2017. 11. 27. 14:28  
nontimonti: Hát igen ^.^"" Most már több szabad időm van, szóval gyakrabban lesz lehetőségem írni, igyekszem.

nontimonti 2017. 11. 26. 16:35  
Jó lett, csak hát egy kicsit fura.
Már azt hittem, hogy befejezted a sorozatot. De a kövi résszel le várj ennyit
*ne
*ne


 
  Nyuszitanya  · Copyright © 2011-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat