Újság >> Történetek / Sorozatok

Szerelembe esve ~12. rész 3/2 |VÉGE| Megosztás: f i

Szerelembe esve ~12. rész 3/2 |VÉGE|

Üres volt az utca, így senki nem látott. Az arcom eltakartam, s térdelve bőgtem. Remegett minden porcikám a hirtelen ijedtségtől.
Amikor végre összeszedtem magam, a táskámért nyúltam, és szép lassan elindultam "hazafelé." Igazából azt se tudtam merre van az arra, próbáltam arra menni, ahonnan jöttem, hogy visszajussak az állomásra, onnan már tudom az utat. Végül nem arra mentem, amerről jöttem, de a tájékozódási képességem egész jó, így eljutottam a pályaudvarig. Kissé gondolkodtam, merre is kellene menni, de az eső erősebben kezdett esni, így inkább megvártam ameddig eláll. Elég gyakran jöttek a vonatok, s a következőről Chihiro szállt le. Lihegett.
- Hát itt vagy Mayumi! - Szemeim elkerekedtek, és olyan gyors futásba kezdtem amilyen gyorsba csak tudtam.
- Mayumi, ne már... Beszéljük meg, kérlek! Ide se jöttem volna, csak reméltem itt vagy még.. - Futott utánam. Szegény már alapból teljesen el volt fáradva, de még utánam is sietnie kellett, de a lábaim nem álltak meg. Végül egy forgalmas utcába értem, ahol rengeteg ember volt, így szerintem szem elől tévesztett. Körbe néztem, és sehol nem láttam. Kezdtem lassítani. Ismét elvesztem... A fejemet fogtam, s lefele néztem, így nem láttam, hogy neki mentem valakinek.
- Jaj, bocsánat! - Néztem fel.
- Huh, Ichijou? - Hát ez hihetetlen, ma mindenkivel találkozok? Integetett egyet, illetve mosolygott, ahogy szokott. Visszavigyorogtam volna, de most semmi kedvem nem volt hozzá. Ő is látta, hogy valami baj van, így el is törlődött az a mosoly az arcáról. Egy zsákutcába húzott, mintha valaki elől bujkálna. Szorosan a falhoz simult, engem meg hátulról átölelt, valamint a számat is befogta. Megvártam amíg elenged, nem akartam bajba sodorni, vagy hasonló. Amikor végre a karjai lazultak körülöttem, ügyetlenül megálltam előtte.
- Mit keresel itt? - Kérdeztem, miközben a hajamat igazítottam vissza.
- Takumival találkoztam volna, de most nagyon nincs kedvem a kis vitáihoz, így inkább elindultam haza. Az előbb itt volt, azért vonszoltalak a kis utcába. Bocsi. - A tarkóját vakarta. Legyintettem a kezemmel, jelezve, hogy nem gond. Körülnéztem.
- Ha haza indulsz, engem is elkísérhetnél, mert lövésem sincs, hol vagyok. - Csípőre tettem a kezemet, és az utcák neveit olvastam, nem mintha ismerősek lettek volna, inkább csak nem akartam lealázni magam Ichijou előtt. ő csak nevetett. Hihetetlen, milyen életvidám. Visszamentünk az utcába, ahol rengeteg ember volt, és egy idő után nem láttam Ichijout. Persze utána mindig megtaláltam, de mivel elég alacsony vagyok, valahogy mindig a nagy tömeg kellős közepén kötöttem ki. Majd Ichijou megfogta a kezem.
- Így nem foglak elhagyni. - Teljesen elvörösödtem, nem azért, csak a szituáció által. Ő ezt tényleg nem érzi kínosnak?
de végül tényleg "célba értünk," és Ichijou egészen hazáig kísért.
- Köszönöm. - Közben a kulcsomat kapartam elő a táskámból.
- Nem jössz be..? - Kérdeztem Ichijout a kapura mutatva. Nem is tudom miért, csak ha már elkísért, ne kelljen egyből visszafordulnia. Ő csak bólintott, persze boldog arckifejezéssel. Tényleg, teljesen jó hatással van rám, azt hiszem.


Szólj hozzá:

nontimonti 2017. 11. 30. 15:46  
És igen, én szeretnék 2. évadot

nontimonti 2017. 11. 29. 20:45  
Folytit, hamar!


 
  Nyuszitanya  · Copyright © 2011-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat