Újság >> Történetek / Sorozatok

A sátán angyali lányai 1.évad 1.rész Megosztás: f i

A sátán angyali lányai 1.évad 1.rész

1.évad 1.rész Silvia ereje

-Mikor láthatod ismét??-kérdezte Bella
-Ezt úgy mondod mintha havonta látnám-mondta Tania, a hangján már hallatszódott az idegesség. Ez volt az egyetlen téma, amire nagyon dühös tudott lenni a lány.
-Na, nem kell felkapni a vizet- magyarázta barátnőjének.
- Az 10 éve volt már- szólalt meg Tania komor mégis egyre vörösödő arccal.
-De nem az mondtad hogy elszöksz a tesód......- kérdezte volna Bella ha nem vágna közbe a lány.
-De ,azt beszéltük, ha megtudod mondani hogy jutok el a pokolba akkor szívesen meghallgatom - Vágott közbe Tania.
-Mi? Mehetünk haza?-Kérdezte a pokol szó hallatán Tania huga, Silvia.
-Most lekell tennem- közli Bellával és lerakja a telefonját.
-Nem-ordítja- Silvia
-Már megint Bellával beszéltél?-kérdi nővérétől.
-Igen. Baj?
-Nem, nem dehogy- mondta ijedten Silvia, látva testvére vörösen izzó szemeit.
Akkor meg?? Tudtottammal ez az én szobám!-kergeti ki testvérét Tania.
Silvia leszalad a lépcsőn a nappaliba. Viszont nővérének eszébe jutott egy ötlet, úgyhogy ő is szélsebesen rohant le a lépcsőn, az utolsó lépcső fokon el is esett. Testvére odasietett, borzasztó kíváncsi volt miért rohant így nővére ahogy sehogy.
-Van egy tervem...-Kezdi izgatottan meséli hugának- apát és anyát azért zárták be a pokolba mert rengeteg hatalmas de egyben csodás bűnöket követtek el, és ha mi is ilyeneket tennénk akkor...-mesélte a tervét Tania.
-Várj ,várj ,várj ,te azt mondod hogy rombolbunk, gyilkolásznunk kell??-Állította meg testvérét.
-Erről szó sincs!-kergette el Silvia szörnyű gondolatát Tania.
-Akkor meg??
-A legelső sátán, Lucifer, ő csak megkísértette azt a két kínáncsi idiótát aztán a többi embert és a pokolba kerültek folyamatosan azok a bolondok.- egészítette ki a gondolatát Tania.
- Jó, de arra a sátánok nagy része nem képes-juttatta testvére eszébe Hanna.
- Lucifer is csak gyakorolt és apák mondták hogy te benned van ilyen képesség-bíztatta boldogan a lány.
- De az semmi ha nem tudom használni, ja meg mivan ha az már nincs meg??-kérdőjelezte meg Silvia.
-Miért ne lenne??
-Az születésemkor volt, és mivan akkor ha már elmúlt, nem kockáztathatjuk meg!!-próbálta lebeszélni a tervről Tania.
-Akkor próbáld ki Ginny-n és Hectoron.-mondta tesvérének.
- A nevelőszüleinken?
-Aha, miért is ne?
-Azt már nem.- Tiltakozott Silvia.
-Légyszi-kérlelte őt Tania.
-Nem.- felelte a fiatalabbik lány.
-Ha nem miattunk akkor apáékért, biztos büszkék lennének rád ha ezt megtudnák.- kérlelte Silviát.
-Oké, de csak egy próba.-engedett magából.
-Köszi, hajrá
A lányok egymásra néztek és megbeszélték egymás fülébe súgva, hogy mit kérjenek, ekkor Silvia mély, suttogó hanggal kezdett el a nevelőszüleihez szólni.
-Mától nem vagytok a nevelőszüleink, elfelejtetek minket örökre, nem ismeritek a családunkat, és elköltöztök mindegy hogy hova, mostantól
Csak a mi házunk ez a ház, a miénk, a szüleinké.
A lányok izgatottan nézték őket, de semmi. Az testvérek a fejüket fogva bámulták azokat akiket "mostantól nem ismernek" az arcukon enyhe aggodalom, Silviáén meg hirtelen jött örömteli csillogás amely gyönyörű szivárványos színű szemén tükröződött vissza a nagyvilágba.

Remélem tetszett, néhány nap és jön a következő.


Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  Nyuszitanya  · Copyright © 2011-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat