Újság >> Történetek / Sorozatok

Artemisz lánya: Luna Hunter 2.rész Megosztás: f i

Artemisz lánya: Luna Hunter 2.rész

Felszólal a reggel öt órára beállított ébresztő. Nem értem, miért kell felkelni ilyenkor az iskola miatt. Sőt egyáltalán minek kell járnia egy istennőnek iskolába?
-Luna, gyere már le! El fogsz késni!- emlékeztet a „kötelességemre” (ha legalább az lenne…) nevelőanyám, Írisz, aki egyébként is egy kis istennő és mivel jóban vannak anyával, így megkérte őt, hogy vigyázzon rám.
- Máris megyek!- kiáltok le neki, a földszintre.
Szó szerint kiesek az ágyamból, majd mire a lépcső elé érek, megpillantom az ablakomban pihenő macskámat, Démont, a bengálit, aki éppen a luxus életét élvezi, bent a lakásban. Végig simítom pehelyszerű szőrén kezem, majd meglátom az emeletről Íriszt, aki éppen rántottát készít nekem reggelire a konyhában. Tudom, hogy fura, hogy egy istennő, akinek természetfeletti képességei vannak, éppen a halandók világában él, és a halandók életét éli, de meglehet szokni, meg legalábbis, addig nem gondolok, arra, hogy ki is vagyok.
- Jó reggelt!- köszönt egy tányér reggelivel, nevelőanyám, egyben barátnőm. Írisszel bármit meg tudok beszélni. A hosszú évek során ő lett az egyik legjobb barátnőm.
-Hello, Neked is jó reggelt!- köszönök neki fáradtan- Mennyei az illata.
- Jó étvágyat!- mondja, aztán leül mellém az egyik konyhai székre, érzem, hogy valami fontosat készül mondani.
- Miről van szó? Mi történt?-bombázom kérdésekkel, mielőtt még belekóstolnék a rántottába.
- Artemisz üzent. Azt mondja, hogy Hadész már az eddiginél is jobban keres, azt akarja, hogy segíts lerombolni az Olimposzt, szóval légy elővigyázatos, ki tudja, milyen fegyvert vet be a megtalálásodhoz. –közli velem, azt remélve, hogy Hadész sosem talál majd rám, de persze, szerintem azzal tisztában vagyunk mindnyájan, egyszer úgyis meg kell küzdenem vele.
- Rendben, vigyázok, de én megüzenem anyának, hogy nem kell túlféltenie.- próbálom türelmesen mondani, de már teljesen elegem van, mikor száz harminckettedik alkalommal fűzik a nyakamba, hogy vigyázzak apával. Már kezd az az érzésem lenni, hogy csak magukat féltik, nem is engem.
- Oké, ha tényleg vigyázol, akkor megmondom ***nak, hogy nem kell hetente üzennie, hogy vigyázz.- látszik, hogy már ő is elengedne, mert bízik bennem, csak anya, ő egy más téma.


Szólj hozzá:

Emma496 2020. 02. 06. 14:52  
***= anyukádnak


 
  Nyuszitanya  · Copyright © 2011-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat